Egyik hölgy ismerősöm tette fel a kérdést a mi nap, hogy láttam e már szar háborús filmet, és azt feleltem neki, hogy nem. Eldöntöttem, hogy keresek egy szart, hogy megmondhassam neki, mit ne nézzen meg, és így akadtam rá a The Bunker-re.
Őszintén mondom, megdöbbentem. Miért?
Megnéztem a Bunker című filmet, amiről azt hittem, teljes
mértékig tévesen, hogy a híres/hírhedt náci zombis eposz. Döbbenetemre egy
teljesen korrekt filmet kaptam néhány német katonáról, akik az amerikaiak elöl
menekülve bemenekülnek egy régi bunkerbe, amit egy 17 éves fiú és egy öreg első
világháborús veterán tart.
A film az őrületre
helyezi hangsúlyt, amivel nálam kivívta a piros pontot. Tökéletesen ábrázolja,
hogy egy hónapok/ évek óta fronton harcoló katona, hogyan tud beleőrülni a
bezártságba, a láthatatlan ellenséggel folytatott értelmetlen küzdelembe, és a
saját tisztjeik által rájuk kényszerített bűntettek súlyától. A katonák
legnagyobb ellenségeivé önmaguk démonai válnak, és ehhez elég egy szóbeszéd a
helyszínről, és maga a bezártság, hogy az egész kipattanjon.
Meglepődtem és őszinte döbbenetemre pozitívan. Egyszeri
nézésre mindenképpen érdemes szerintem, aki megnézi, és még se nyeri el a
tetszését az megkövezhet.
A végére még egy tanács: aki hasonló témájú filmre vágyik,
nézze meg az Őrület határán-t ( The Thin Red Line). Itt amerikai szemszögből
mutatja be a Csendes-óceánon dúló háborút, elképesztő szereposztással. Mindkét
filmet ajánlom, megéri őket megnézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése